Jó pofa borító, frappáns cím, sok sok kérdés már ennyitől felmerült bennem így megragadtam az alkalmat és elkezdtem olvasni Holly Goldberg Sloan nagysikerű regényét.

Örökbefogadás (part1), piros kalap, növények minden mennyiségben, Willow Chance. Egy elbűvölő kislány tele élettel, reményekkel, felnőtteket felülmúló tudással, szeretettel. Annyira magával ragadott a történet, hogy a nap végére már úgy éreztem, hogy 7esével faltam az oldalakat.

Eleinte nem értettem a könyvet. Úgy éreztem, hogy valójában semmiről sem szól. Ez kicsit elkeserített, de nem adtam fel. Aztán beleértünk a történet sűrűjébe. Hazugság hazugság hátán, mindeközben pedig rengeteg törődés és szeretet. Lenyűgöző, hogy pár oldal elegendő ahhoz, hogy belelássunk a világ több rejtet zugába is és, hogy megint tanulhassunk valamit. Én legalábbis újabb tanítómra akadtam Holly írónő személyében. Nem szeretnék olyan dolgokat leírni, amik spoilerként hatnának, de annyit megemlítenék, a regény elolvasása óta minden reggel tisztességesen búcsúzom el édesanyámtól és nem a sietős, reggeli, hanyag módon, mit oly sokszor. Ezért már megérte elolvasni a könyvet, de még sok egyéb okosság miatt is.

Persze gondolom ami a kis Willow-val történt, a valóságban nem lenne így. Képtelenség ennyi tragédia egyszerre illetve egymás után. Egy 12 éves kislány pedig nem tudná felfogni mindezt épp ésszel, szerintem, bármekkora intelligenciahányadossal is van megártva. A lélek azért mégis csak törékeny dolog. 

Hétvégi kikapcsolódásnak teljesen megfelelő olvasmány, extrán érzékeny embereknél esetleg pár könnycseppel fűszerezve. Minden esetre bátran ajánlom kicsinek, nagynak, fiúnak, lánynak, mert tanulni úgy gondolom, hogy mindenki fog belőle. Legrosszabb esetben csupán a szókincsünket bővítjük vele. :)